Osztott edzésterv vagy teljes test edzése?

Örök dilemma és vitatéma, hogy mit mivel és mennyiszer érdemes edzeni. Különböző sikeres testépítők különböző felosztásokat használnak, amiket az emberek megpróbálnak lemásolni abban a hitben, hogy majd ők is hasonló fejlődésre tesznek szert.

Az osztott edzésterv népszerűsége abban keresendő, hogy egyrészt minden letölthető tervben és videóban ezt nyomja az aktuális modell/testépítő, másrészt kényelmes. Ha például utálod a guggolást, akkor mennyivel egyszerűbb, ha csak heti egyszer kell végigszenvedned.

Mi a baj az osztott edzéstervvel?

A probléma ott kezdődik, hogy a kényelmes dolgok nem vezetnek eredményre. Az osztott edzésterv férfiak esetében általában a mell-bicepsz napra fókuszál elsősorban, míg hölgyeknél a végeláthatatlan láb, “popsi” és has dominál, elhanyagolva a többi izomcsoportot. Tegyük fel azonban, hogy egyensúlyban van a terhelés, minden izomcsoport megfelelő edzésingerben részesül. Lesz-e így fejlődés? Egy bizonyos szintig igen, ám elég hamar ki lehet maxolni az így elérhető eredményt, szerintem ezt sokan megtapaszatlták már.

Az emberek általában – még a kezdők is – 3 napos osztott tervtől várják a csodát. Sokan azt hiszik, hogy elég heti egyszer a lehető legjobban kinyírni az adott izomcsoportot, csakhogy a fejlődéshez 2-3 naponta kéne ingernek érnie az izmokat. Bármennyire is kikészítik magukat, egy hét túl hosszú idő. A legegyszerűbben a szuperkompenzációval lehet a folyamatot szemléltetni.

A szuperkompenzáció és a túledzetteség

Teljes test edzése

A teljes test edzésének az alapgyakorlatokra kell fókuszálnia, ha megfelelő erőt és izomzatot szeretnénk építeni, akkor a guggolás-fekvenyomás-felhúzás triónak kell az edzésterv gerincét adnia, minden más ennek van alárendelve. Feltéve, ha az egészségi állapot ezt lehetővé teszi. Amennyiben nem, az edzőnek – akár gyógytornász közreműködésével – törekednie kell arra, hogy a mozdulatokat vagy a terhelést gátló tényezők megszűnjenek.

Mik az előnyei az osztott tervvel szemben?

Itt két olyan dolgot kell megemlíteni, amik szorosan összekapcsolódnak. Enélkül a kettő nélkül egyszerűen nem lehet hosszabb távon fejlődést elérni, ezért reked meg a legtöbb ember a kezdő szinten. Igen, sok ember 10 év edzéssel a háta mögött még mindig a kezdő szinten áll, ha a Nemzetközi Erőstandardokat vesszük mértékegységül.

  1. Progresszió
    A progresszív edzés azt jelenti, hogy fokozatosan próbálod mindig növelni a terhelést, legyen szó szériasúlyokról vagy egyismétléses maxokról. Ha teljes test programokban gondolkodsz, akkor képes leszel erre. A terhelés folyamatos növelésére azért van szükség, mert enélkül egyszerűen nem foghsz tudni fejlődést elérni, sem erőnlétileg. A kalóriabeviteled csökkentésével így is tudsz változtatni a külsődön, tudsz fogyni, de nem lesznek meg azok a formák, amiket nagyobb súlyok megmozgatásával tudnál elérni.

  2. Gyakorlás
    A fejlődéshez gyakorolni kell a mozgástechnikát és meg kell tanulni küzdeni a nagyobb terhelésekkel. Óriási hibát követ el, aki az elfáradásra, a bedurranásra és az izomlázra hajt! Nem ezek fogják szolgálni a fejlődésedet, hanem az előbb említett progresszió. Ha minden edzésen teljesen kifárasztod magad, minden sorozatban RPE10 körüli terheléssel dolgozol, akkor soha nem leszel képes növelni a teljesítményedet. A sikeres fejlődés érdekében, az edzéseid többségére úgy kell tekintened, mint gyakorlásra.
Felhúzást (deadliftet) például heti kétszer csinálok, így megvalósul a progresszió és a gyakorlás is. Itt éppen egy 140 kilóval küzdök az utolsó sorozatban

Ezek szerint teljesen mellőzni kell az osztott edzéstervet?

Ha nem erőemelőként, hanem naturál testépítőként gondolkodunk, akkor érdemes az éves edzéstervbe beletenni olyan ciklusokat, amik izomcsoportonkénti felosztást tartalmaznak. Azt azonban tudni kell, hogy ezek leginkább heti 4 edzésnap esetén fognak működni, és még így is inkább csak szintentartásra alkalmasak, túl sok progressziót nem lehet tőlük elvárni. Szálkásítás esetén jöhet jól egy ilyen osztott terv, vagy esetleg akkor, ha valaki mentálisan elfáradt az alapgyakorlatoktól.

Én a Push-Pull-Leg felosztást javaslom, de heti 4 edzésnappal szintén működőképes lehet egy darabig az alsó-felsőtest bontás.

A “push” napon leginkább csak a nyomóizmok dolgoznak

Vélemény, hozzászólás?